Miközben mások szemében az Első könyv iránti viharos érdeklődés meglepetésnek bizonyult, L. Ron Hubbard szemszögéből olyan volt, mint egy szökőár. A számok a következőképpen alakultak: 2000 levél 1950 májusában, aztán 200 darab június, július és augusztus minden egyes napján – összesen több mint 18 000 levél. A könyv szó szerint L. Ron Hubbard ajtajához hozta az olvasókat a New Jersey-beli Elizabeth-ben. A nappalija teljesen megtelt, de a dolog más tekintetben is átalakította az életét: soha többé nem volt már a sajátja. Pár hét alatt a tanulók áradata egy második és harmadik ház kibérlését tette szükségessé, majd a Hubbard Dianetika Kutatási Alapítvány létrehozását.
1950 végére további 250 000-en auditálták barátaikat és családjukat. Végül az újságok ezt írták: »Ez el fogja hozni a józan ész vágyva vágyott uralmát a helyi és világpolitikai problémák, a kommunikáció, a jog és az emberi törekvések minden területén. Ez 3000 év kutatásának célja.« És mindez csak a kezdet volt. Ez volt az Első könyv 1950-ben.
De van egy ezzel párhuzamosan futó történet is: L. Ron Hubbard kutatásainak és fejlesztéseinek története. Hiszen a Dianetika könyv csak a kezdet volt, amit a könyv zárszava érzékeltet a legjobban: »Az isten szerelmére, kezdjenek dolgozni, és építsenek egy jobb hidat!«
Az Első könyv leírta a reaktív elme felépítését és a mentális képmásokat, melyek azt alkotják. De L. Ron Hubbard szavaival: a fő kérdés még hátra volt: »Ki vagy mi nézi a képeket?« A válasz megtalálása lett LRH kutatásainak célja.
Az első jelek 1950-ben bukkantak fel, amikor preclearek előző életi eseményeket kezdtek felidézni. És az ez élet előtti események nemcsak hogy egyre gyakrabban fordultak elő – az esetek kizárólag akkor haladtak, ha kezelték ezeket a nyilvánvalóan előző életi eseményeket. Ahogy L. Ron Hubbard azt később mondta: »Mindenki 'tudta', hogy csak egyszer élünk, és a múltbeli halálok témájából származó harc valójában meggátolt minden kutatást körülbelül fél évre, mert minden precleart, akivel futtattattam egy ilyen eseményt, nyomban leértékeltek, és ez megbetegítette őket.
Nem tudtam, hogy ez miért betegíti meg az embereket ennyire. Leértékelhetünk egy engramot. Attól nem lesz nagyon beteg. De amikor egy előző életi halált értékelünk, óóóó!«
