Amikor a füst még az ég felé kígyózott a törmelékek közül, és a hamu vastagon szállt a levegőben, a helyszínen a zűrzavar volt az úr. A kifáradt mentőcsapatokat pusztán az adrenalin hajtotta, és a még mindig zavarodott tűzoltók és rendőrök mindössze néhány órával korábban vesztették el társaikat. A legfontosabb feladat tehát nyilvánvaló volt: higgadtan, hatékonyan biztosítani az ellátást, a kommunikációs és szállítási vonalakat és az élelmiszer szétosztó állomást, amelyre a mentőmunkások hamarosan csak Freedom Caféként (Szabadság kávézóként) utaltak.
De volt egy még égetőbb szükséglet –segítséget biztosítani az emberi tragédia és veszteség központjában dolgozó hősöknek. Amikor elterjedt a katasztrófa híre, szó szerint órákon belül több száz önkéntes lelkész érkezett a helyszínre az Egyesült Államok területéről, sőt még Európából, Ázsiából és Ausztráliából is.
Ezzel még nem volt vége a dolognak, mivel a sokkhatás messzire gyűrűzött.
De az önkéntes lelkészek ott voltak... az iskolákban... a parkokban, a peremterületeken és az utcán, egytől egyig. Az embereknek csak kérniük kellett, és ők ott voltak – addig, amíg csak kellett.
És noha ezek az erőfeszítések széles körben ismertek és elismerésben részesültek, ezzel aligha volt vége a történetnek. Valójában csak a kezdete volt annak. Mivel egy önkéntes lelkész számára az általa nyújtott segítség a fontos.
L. Ron Hubbard a következőképpen határozta meg az önkéntes lelkészt: »Az önkéntes lelkész nem takarja el a szemét a lét fájdalma, gonoszsága és igazságtalansága láttán.« Ezért ismétlődött meg szeptember 11-e óta az imént elmondott történet a világ minden részén. Amikor Magyarországon és a Cseh Köztársaságban az árvíz fenyegetett, önkéntes lelkészeink ott dolgoztak a gátak megjavításán, és azok megsegítésén, akik elvesztették otthonaikat és tulajdonukat. Moszkvában, amikor a terroristák lesújtottak egy népszerű operaházra, a helyi média felhívta a polgárok figyelmét arra, hogy az önkéntes lelkészek segítenek a sokkos embereknek. Amikor bozóttüzek tomboltak Ausztráliában, megint csak ott voltak az önkéntes lelkészeink, és segítettek a kimerült tűzoltóknak. Két-három műszakban dolgoztak, hogy végérvényesen megfékezzék a tüzeket. Így történt ez bármikor, bárhol, körülményektől függetlenül. Washingtontól és San Diegótól Venezueláig, a Kongóig és Tajvanig, és folytathatnám a listát.
